40 éve a pályán
Az ember által levegővel (fúvással, leheléssel) megszólaltatott hangszerek a magyar nép történetében összefüggtek a varázslással, a gyógyítással, a szellemi, -lelki élet működésével. A táltosok, sámánok által használt hangszerek segítették a révülést, a szellemi kapcsolatot és gyógyítást. A furulyajátékos a levegővel, leheletével, a lelkével szólaltatja meg a hangszert. Így a megörökölt dallamkészletünk a magyar nép életéről, a magyar nép lelkéről ad rezgéseket, rezdüléseket, és így is hat ránk. Benne rejlik ősi tudásunk, vándorlásunk, történelmünk.
Barokk és reneszánsz klasszikus furulyák mindenféle hangolással elérhetők. A legmagasabb hangú sopranissimotól a soprán furulyán át a legmélyebb alt furulyáig mind megtalálható a kinálatban. Különböző gyümölcsfákból készülnek a hangszerek, legtöbbször szilva, cseresznye és sárgabarack az alapanyag. Egzotikus trópusi kemény fákat is használunk, mint az ében és a bukszus.
A pánsípok a világ különféle tájain sokféle anyagból – üreges csontokból, terrakottából, kőből, nádszálakból, bürökből, kifúrt fából stb. – készülhetnek többféle formában, felépítéssel. Közös bennük az, hogy különböző hangmagasságokra hangolt hangkeltő eszközök, sípok sorba rendezésével, összeépítésével (akár egy anyagtömbben különböző méretű furatok sorozataként) állíthatóak elő. A pánsíp az egyik legegyszerűbb felépítésű, legkönnyebben előállítható fúvós hangszer. Egyszerűsége miatt egymástól függetlenül több helyen, különböző időkben is megszülethetett, elterjedhetett.